2013. októberében nem csak a Virivee-t kezdtem el csinálni, hanem azzal egyidőben megnyílt a Kickstarter nagy brintanniai felhasználási lehetősége is, én kaptam az alkalmon, mert ennél jobb tesztelési lehetőséget találni se találhattam volna.

Mivel még nem csinált korábban itthonról Kickstarter kampányt senki, így jobb híján elkezdtem utánaolvasni, hogy is lehetne itthonról kampányt indítani, amit elvileg nem enged a szabályzata. Előről hátra áttanulmányoztam a Kickstarter leírását és rájöttem, hogy mindegy ki és milyen formában jelenik meg a kampány leírásánál mint tulajdonos/kampányindótó, oda akár becenevet is meg lehet adni, illetve a város és ország is szabadon állítható. Ezzel a megoldással kis projektet nagyon könnyen lehet indítani, kis összeg még nem is nagyon adózik kint, illetve nem gond az elszámolása. Aki sok pénzt szeretne gyűjteni, vagy a pénzt cégbe valamilyen formában bevinni, annak ez az út nem járható.

Megbeszéltem a Londonban élő barátommal, hogy ő lesz a háttérember, mivel nem tervezek nagy kampányt, nem sok pénzre hajtok hanem csak szeretném megismerni a rendszert, így majd rajta keresztül lebonyolítjuk az egészet. Arra jó lesz hogy megnézzem milyen a folyamat, mit kell előtte-közben-utána csinálni, illetve úgy gondoltam, hogy érdekess lehet ha elsőként jelenek meg a Kickstarteren magyarként magyarországi projekttel.

Legminimálabb projektet akartam indítani, semmi spéci dolog amire költeni kellene vagy időigényes. A videót egy kanepén ülve állványról magamnak vettem fel, se világítás, se hangfelvétel, így sötét is van, és lábos hangja van az egésznek. Ezzel együtt is kb 50 verziót vettem fel, míg egyben viszonylag normálisan el tudtam mondani a kb egy perces szövegemet, nem volt se vágás, sem termékbemutató az egészben. Annyira béna volt, hogy a kampány végén le is szedtem, mert nem akartam, hogy kint maradjon ott az örökkévalóságnak 🙂  (ehhez tudni kell, hogy a kampány lejárta után már nem szerkeszhető az oldal, így pl a videó sem, az örükre ott marad abban a formában ahogy fent volt)

De vagyok olyan bátor, hogy most ide kiteszem az erdeti videót, ami kint volt a Kickstarter oldalomon (sőt, két videót is, ugyanis kettő készült).

Szóval megvolt a videó, megvolt az oldal, össze volt rakva az egész, és rányomtam a végeztem, mehet gombra. És akkor jön a várakozás, hogy jóváhagyják-e a projektet, mert nem úgy van ám, hogy minden mehet, ránéznek, hogy megfelel-e a szabályzatnak. Pár nappal később, december 31-én, pont szilveszterkor kaptam egy emailt Nicole-tól:

“Thanks for writing in and sharing your idea, but Kickstarter is not a site for raising general business expenses. A focused, finite project that has a clear beginning and end and expectations that everyone can agree to is essential. Is there a way for you to focus your project on the tights, rather than the studio space? Rewards, in turn, should reflect the project coming to fruition. Let me know! Best, Nicole”

Vagyis, hogy elutasították a projektet. Borzasztóan csalódott voltam, ugyanis tucatni olyan kampányt láttam, ahol amúgy ugyanazt csinálták mint én, max leírták részletesebben a szövegben, hogy mire kell nekik a pénz. Kellett két nap, hogy lenyugodjak, és átgondoljam, mit is jelentett az a levél. Eredetileg a projektet arra indítottam, hogy segítsen berendezni a vadi új műhelyemet (ami akkor totálisan üres volt), tudjak venni pár eszközt, amire szükségem van a harisnyák létrehozásához. Valóban igaza volt Nicolnak, hogy nem is azzal volt a gond, hogy mire lesz a pénz, hanem az a szabály, aminek meg kell felelni, hogy amire gyűjtesz egy egyértelmű eleje és vége legyen. Vége mert pl piacrakerül a terméked, vége mert befejezed a kurzust, vége mert megvetted az adott dolgot, vége mert el lezajlott az előadást, stb

Új projekt célt tűztem ki, a tavaszi kollekció fotózást, mert tényleg szükségem lett volna rá, és profi módon kivitelezve elég drága dolog az ilyen, startupként induló válallkozásban meg nem akartam erre költeni, mert kezdetektől fogva azt az elvet vallottam, hogy nem fektetek bele pénzt, inkább gyorsan de kevesebb pénzt csinálok, és azt forgatom vissza a vállalkozásba. Ez a cél már több pénzt igényelt, így £1100-ra módosítottam a gyűjtendő összeget. Ez volt az összeg, amiből a szállítási költségeket akartam fedezni, és amibe a fotózás került, illetve kiszámoltam, hogy ezért az összegért kb annyi harisnyát tudok csinálni, aminek a szállítását egy hónapra minden gond nélkül tudom válallni a többi egyéb megrendelés és az egyéb munkáim mellett (mivel akkor még grafikusként is dolgoztam).

Nem akartam sok pénzt összeszedni, mivel azt vállaltam, hogy a kampány után egy hónapon belül szállítom a harisnyákat, és mivel ezek kézzel készült termékek, sok rendelés esetén egyszerűen nem tudtam volna teljesíteni.

Újraírtam az oldalt, új videót töltöttem fel (ezt itt fent, az eredeti kicsit más volt, de se nem jobb se nem rosszabb), de nem változtattam az eredeti január végi projekt vége dátumon, így végül 24 nap volt a kampány.

Azt gondolod, hogy nem is volt olyan rémes az előző videó? Akkor megmutatom, hogy milyen lett a végleges videó a Kickstarter oldalamon :)) Szerintem sokkal rosszabb, mit az eredeti, pedig már az sem volt igazán jó, de már nem volt semmi kedvem és időm videót csinálni, így ennyi lett az egész. Itt szembesültem vele először, hogy mennyire rossz a kiejtésem, és hogy mennyire nem tudok kamerába nézve természetesen beszélni.

Írtam Nicolnak, hogy itt vagyok ragyogok, nézz meg most a projektem, és érkezett a válasz email, “Your project, Virivee – hand dyed gradient and ombre tights, has been accepted!” 

Örültem, mint majom a farkának, megosztottam ismerősökkel, de összen ennyi történt részemről az érdekében, hogy népszerűsítsem az egészet. Valójában Nicole volt, aki miatt viszonyleg népszerű lett különösebb megosztogatás nélkül is, ugyanis induláskor, egyből megtámogatta a projektet (egy harisnyát kért), és feltette Divat kategóriában a “Staff Pick” közé, amivel gyakorlatilag a kampány végéig kint volt a divat kategória első oldalán, és több támogató érkezett is azon keresztül.

A kampány szépen lement, az eredmény hozta az elvárásaimat. A 43 támogatók közül 3 ismerős volt, a többi ember szerte a világból. Februárban kiküldtem a harisnyákat, áprilisban meg lezajlott a fotózás, és ezzel el is költöttem az összes pénzt.

Sok tanulságot adott ez a kampány számomra. Azóta alaposan utánaolvastam mit és miért érdemes csinálni, vannak jó videók és leírsok a témáról, egyre több magyar Kickstarter indul (nem magyar címről, így nehéz őket követni).